VIDEÓ | Beteg voltam és meglátogattatok (Mt 25,37)

A Pécsi Egyházmegye által megszervezett és működtetett „Betegek Gyógyítója” Kórházlelkészség részéről meghívást kaptam lelkigondozói szolgálatra, amit örömmel el is fogadtam. Az elmúlt hetekben új szolgálatomra lelkileg készülve, sokat gondolkodtam azon, hogy milyen lelkülettel lehet/érdemes elindulni ezen a számomra is új úton. 

Fotó: Loósz Róbert | Pécsi Egyházmegye

Tavalyi hosszú gyalogos zarándoklatom igen inspiráló volt e szempontból is, és az újonnan megkezdett szolgálat szimbólumaként egy kép jutott eszembe, ami most számomra leginkább kifejezi a kórházi lelkigondozáshoz szükséges attitűdöt. A túrahátizsákom sokmindenre emlékeztet, és az alábbiakban a magam és az önkéntes beteglátogatók lelkesítésére néhány pontban ezeket gyűjtöttem össze:

  • Mindannyian zarándokúton vagyunk Isten Országában.
  • Az úton nem egyedül járunk, mások is zarándokolnak a Cél felé.
  • Néha egyikünknek, néha másikunknak van szüksége támogatásra.
  • A zarándokúton a hátizsák egyfajta összetartozásnak is a jele, egyenrangúságról is tanúskodik. A beteg és a beteglátogató is zarándoktársak, de lehet, hogy a beteg épp egy nehezebb útszakaszon halad, vagy éppen megsérült, a kórházi lelkigondozó vagy az önkéntes beteglátogató segítségére siet.
  • A lelkigondozó a maga hátizsákjával együtt lép oda a beteghez, és lehet, hogy adni tud valamit a saját hátizsákja gazdagságából, lehet, hogy átvesz valami terhet a betegéből, de lehet, hogy csak annyit segít, hogy a beteg hátizsákjából segít kivenni a vizet, odaadja, megvárja, hogy oltsa a szomját és visszateszi a palackot a helyére. Azaz segít a betegnek saját erőforrásait mozgósítani.
  • A beteglátogatás természetes velejárója, hogy miközben könnyítek a zarándoktársam terhein, a magam hátizsákja egy kicsit (vagy nagyon) megterhelődik. Az egész hátizsák átvehetetlen!!! Akkor én sem tudok tovább menni az úton... Két hátizsákkal vagy tízzel, vagy hússzal lehetetlen továbbhaladni.
  • Az átvett terheket sem szükséges mindvégig magammal cipelni, nyugodtan átpakolhatom Jézus hátizsákjába. Fontos, hogy rendszeres imádságban beszélgessek Istennel, meséljek Neki a meglátogatott betegekről, és bízzam Rá a gyógyulásukat.
  • Az is elengedhetetlen, hogy ismerjem a saját hátizsákom tartalmát (önismeret).
  • Ami fölösleges azt ne cipeljem magammal. Ha túl nehéz a hátizsákom, képtelen leszek a mások terhéből is átvállalni. Időről időre szükség lehet egy alaposabb szortírozásra... (rendszeres önreflexió elengedhetetlen). A hátizsákomban (a szívemben) helyet kell készíteni, hogy legyen hely mások számára.
  • Az úton a beteglátogatónak, lelkigondozónak is szüksége van megállókra, pihenőkre. Ugyanaz a súlyú hátizsák hosszútávon nehezebbnek érződik... Az önkéntes beteglátogató és a lelkigondozó találja meg a saját pihenési, töltődési formáit, lehetőségeit, ha hosszú távon szeretne segíteni a betegeknek.
  • A hátizsák felvétele, viselése hasonlít arra is, amit Jézus mond: Vegyük fel mindennap a keresztünket és kövessük Őt. A kereszt is, a hátizsák is könnyebben vihető, ha tényleg rendesen magunkra vesszük (elfogadjuk), mintha vonszoljuk magunk után. Lehet néha ebben tudunk segíteni egy egy betegnek, hogy segítünk neki „megigazítani a hátizsákját" és könnyebben tudja folytatni az útját.

A sort még hosszan lehetne folytatni, és úgy gondolom, hogy a gyakorlat által szerzett tapasztalatok még gazdagítani fogják idővel a felsorolást, de már ezekből is sok erőt merítek a kórházi lelkigondozói szolgálatba való elinduláshoz.

Teréz nővér

A kórházlelkészséggel kapcsolatba lépni egy 24 órás telefonos ügyeleti számon lehetséges,
amely a 06-30/70-20-133-as számon hívható. E-mailen keresztül pedig a korhazlelkeszseg@pecs.egyhazmegye.hu címen tudnak üzenni az érdeklődők.

52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hivatalos logója