Medjugorje, az irgalom megtapasztalásának helye

Isten legcsodálatosabb ajándéka számomra, hogy ebben az évben ott lehettem a 26. alkalommal megtartott Nemzetközi Ifjúsági Találkozón Medjugorjeban. Idén 66 országból jöttek fiatalok imádkozni, kiengesztelődni, megtérni.

Már többször voltam Medjugorjeba, de a mostani alkalom különleges volt számomra, mivel a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király Plébánia szervezésében, a plébánia híveivel együtt töltöttem el ezt a pár napot. Nagyon összetartó és jó közösséggé formálódtunk. Már az út elején, neveket húztunk és társai, őrző angyalai lettünk egymásnak. Megtapasztaltuk a cselekvő szeretetet, amely bennünk kibontakozott.

Medjugorjeba érkezve az ember azt érzi, hogy megáll az idő és a béke oázisába lép be. A Szűzanya kitárt karokkal várja gyermekeit, és megajándékozza őket önmagával, egy csöppnyi mennyországgal. Ezt otthagyni, onnan haza jönni nagyon nehéz. Olyan, mint amilyen az lehetett, amikor a tanítványok lejöttek a Tábor hegyéről Urunk színeváltozása után.

A találkozó legfontosabb mozzanatai, az előadások és tanúságtételek mellett, a rózsafüzér imádkozása, a szentmisék és a szentségimádás. Azt tapasztaltam, hogy ezek során nagyon sokan meggyógyultak, és a szabadulásokat örömteli könnyek kísérték, mint amikor Jézus élt és gyógyított.  Csodák történtek.

A találkozó záró szentmiséjén 540 pap koncelebrált. Nagyon sok pap látogat el ide és gyóntat több nyelven. Ezért Medjugorjet úgy tapasztaltam meg, mint a világ legnagyobb gyóntatószékét. Itt nagyon sok ember szentgyónást végez és megszabadul megkötözöttségeitől, bűneitől és felszabadult lélekkel megy haza. A legnagyobb csodák közé tartozott, hogy abortuszon átesett fiatal nők gyónás után be tudták fogadni Isten irgalmát és meg tudtak bocsátani önmaguknak, lelkük terhét ott tudták hagyni a kereszt tövében.

Medjugorje másik nagy csodája a Cenacolo ház, ahol kb. 150 szenvedély beteg fiatal él. Legtöbben a drog fogságából próbálnak szabadulni. Meglátogattuk ezt a házat és két fiatal tanúságtételét hallgattuk meg. Örömteli volt számomra, hogy kiemelték az Oltáriszentség előtt töltött időt és a Szűzanya segítségét tisztulásukban.

Mély élmény volt számomra a Szűzanya Szeplőtelen Szívének való felajánlásom is. 1990-ben voltam először Medjugorjeba és akkor Slavko Barbarić ferences atya feltette a kérdést: Ki szeretné felajánlani magát Mária Szeplőtelen Szívének? Igent mondtam rá. Ezt az igent már többször megismételtem, így idén is, augusztus 2-án az Angyalos Boldogasszony ünnepén, újra együtt azokkal, akikkel részt vettünk a szentmisén felajánlottuk magunkat a Szűzanyának. Teljesen Máriáé lenni számomra boldogság és öröm. Ez abból áll, hogy teljesen rábízom magam a Szűzanyára és kikérem a tanácsát a minden napi dolgok végzésében is. Mikor a rózsafüzért mondom, megpihen a lelkem, mikor próbálok böjtölni, őt kérem, hogy segítsen és vezessen el Szent Fiához.

Visszatekintve a Medjugorjeba eltöltött napokra, béke és öröm van bennem. Hála van a szívemben és visszavágyik a lelkem. Ha lehet a világon egy kis mennyország, az számomra Medjugorje, és akkor milyen lehet a tényleges mennyország?

Mennyire megéri mindent elviselni és mindenért hálát adni, már itt és most vezekelni a bűneinkért és elfogadni türelemmel minden szenvedést az örök életért. Istenem, de jó, hogy Te vagy nekünk! Nagyon gazdagok vagyunk mi, akik szeretünk és hiszünk Benned. Ha ezt megszeretnéd tapasztalni, Te, aki olvasod ezeket a sorokat, javaslom, hogy menj, keresd fel a Szűzanyát Medjugorjeba és kérd őt: Itt vagyok anya, hogy boldoggá tégy engem! Itt szeretném hagyni terheimet, hogy szabadon szárnyalhassak az Ég felé és megpihenhessek Isten ölében.

M. Regina nővér

 

52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hivatalos logója