Otthon maradva, lelki készülődés a Szent Három Napra

Nagycsütörtök

Szentírási szakasz – az utolsó vacsora után Jézus virrasztani hív a Getszemáni kertbe
32Odaértek a Getszemáni nevű majorba. Itt így szólt (Jézus) tanítványaihoz: „Üljetek itt le, amíg imádkozom.” 33Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrődni. 34Majd így szólt hozzájuk: „Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok!” 35Valamivel odébb ment, leborult a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, maradjon el ez az óra. 36„Abba, Atyám! – fohászkodott –, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” 37Visszament hozzájuk, de alva találta őket. Megszólította Pétert: „Simon, alszol? Egy órát sem tudtál virrasztani velem? 38Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, de a test gyönge.” 39Megint elvonult és előbbi szavait ismételve imádkozott. 40Visszatérve újra alva találta őket, mivel szemük igen elnehezedett. Nem is tudták, mit feleljenek. 41Harmadszor is visszament hozzájuk, s azt mondta nekik: „Még mindig alusztok és pihentek? 42Elég volt. Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, induljunk! Íme, közeledik hozzám az áruló!”

Elmélkedést segítő gondolatok:
Miután Jézus szeretetének legnagyobb jelét adta az utolsó vacsorán, kiment tanítványaival a Getszemáni kertbe és halálfélelem kerítette hatalmába. Arra vágyott, hogy ne maradjon egyedül  ebben az éjszakában, tanítványait meg is kérte, hogy maradjanak a közelében de ők elaludtak.
Jézus emberileg egészen magára maradt a lelki gyötrelmeivel és vérrel verejtékezve, az Atyára bízza magát, aki meg is erősíti Őt.
A Getszemáni kertben szenvedő Jézus jelenlétében most tekintsek önmagamba. Milyen félelmek vannak a lelkemben? Mik hatnak bénítóan rám? Mitől szeretnék leginkább megmenekülni? Mivel kapcsolatban a legnehezebb most kimondanom: „ha lehetséges múljék el ez a kehely, ne történjen meg velem, szeretteimmel, de legyen meg a Te akaratod!”?
Beszéljek a félelmeimről Jézussal, helyezzem félelmemet az Ő félelme mellé. Jézus nem olyan főpap, aki ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett. Átérezhetem, amint együtt érez velem és enyhületet meríthetek ebből szorongásaimra. Kérhetem Tőle, hogy segítsen nekem is kimondani a bizalom szavát az Atya felé.