Jézus, az egyetlen szabadító és megváltó

Buzdító gondolatok Sr. Margaritha Valappila Jézus ma is él című könyvéből.

"Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk." (ApCsel4,12)

Ez a név Jézus. Adjuk Neki mindig az első helyet az életünkben, mert csak Benne találjuk meg az üdvösséget. Isten szabadságot ad nekünk, mi magunk választhatunk: megtérünk vagy nem térünk meg.

"A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt." (Mt 3,10) Csak a megtérés által teremhetünk jó gyümölcsöt. Itt az ideje, hogy megtérjünk. Ezért már nincs vesztegetni való idő az életünkben. Hozzunk ma döntést és térjünk meg! De honnan vegyem az erőt a megtéréshez? Csak a szeretet által tudok megtérni. A bűnbánat forrása a szeretet. "A remény nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete." (Róma 5,5)

Talán nem vagyunk tudatában, de tele vagyunk Isten szeretetével. Isten jelen van bennünk, de nem érezzük Őt, mert közte és közöttünk ott áll a bűn. A vétkeinkkel elszakítjuk magunkat Istentől. Jézus irgalmas és együttérző az emberekkel. Minden bűnünket meg akarja bocsátani, és az üdvösséggel akar megajándékozni bennünket, hogy mindazok, akik a sötétségben élnek, megmeneküljenek. A helyes útra akar elvezni minket, így ajándékozza nekünk az Ő békéjét.

Magam elé képzelem Jézust és imádkozom Hozzá, aki úgy vár a megtérésemre, amint az Atya várja kitárt karokkal a tékozló fiút. Jézus várja a megtérésünket!

Minden emberért kérünk téged Jézus, akik nem tudják, hogy milyen fontos a megtérés. Azokért kérünk, akik még bűnben élnek. Azokért az emberekért kérünk, akik meg szeretnének térni, de nem képesek rá. Kérjük, hogy mindazoknak az embereknek is add meg a megtérés kegyelmét, akik önmaguk vagy rossz szokásaik rabjai. Nagy bizalommal imádkozzuk a 18. zsoltárt:

"Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről. Elragadott ádáz ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam. A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt. Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett." (Zsolt 18, 17-18)

Dicsőség az Úrnak!