Mindennapi életünket az imádság, a közösségi élet és a szolgálat teljesítése tölti ki. Az Eucharisztia napi megünneplése alkotja életünk és közösségünk középpontját.

Közösen imádkozzuk a zsolozsmát és más imádságokat. Lelkiéletünk forrásai ezen kívül a Szentírásról való napi elmélkedés, a szentségimádás, egyéni lelki napok. Minden hónapban van közös rekollekciós napunk és évente egy hét lelkigyakorlatunk.

Fontosnak tartjuk, hogy időt szenteljünk a közösség építésére. A közösségi együttlétek, egy munkával telt nap utáni játék, beszélgetés, kikapcsolódás és az időnkénti közös kirándulások lehetőséget adnak az egymás közötti kapcsolatok ápolására.

Minden feladatot és munkát úgy próbálunk végezni, hogy az imádság legyen az első helyen az életünkben. Regulánk nem nevezi meg, hogy mit kell tennünk, de megadja az iránymutatást, a lelkületet, hogy hogyan dolgozzunk: egyrészt "hűségesen és odaadással" másrészt meg úgy, hogy ki ne oltsuk magunkban a szent imádság és áhítat szellemét. Szent Ferenc azt írja a Végrendeletében:

"És én két kezemmel dolgoztam és akarok tovább dolgozni.
És határozottan kívánom, hogy a többi testvér is dolgozzon,
ahogy a tisztesség megkívánja." (Végr, 20)

Jelenleg a nővérek Kozármislenyben a Dorothea Otthonban idősek gondozásával, Erdélyben - Árkoson - pedig az "Irgalmasság Anyja" Kismamaotthonban fiatal lányanyák segítésével teljesítenek szolgálatot. A külső munka elvégzésén túl a legfontosabb feladatunk a főparancs megélése. Az Úr, a felebarát és önmagunk helyes szeretetéből forrásozik a tett, az apostolkodás. Az Ő kegyelmével válunk képessé arra, hogy Isten szeretete, gondviselése élő tapasztalattá váljon a ránk bízottak és rászorulók számára.

Életformánk tömör összefoglalása: evangéliumi élet az egyházban, az alázatos Krisztus nyomdokainak követése embertársaink szolgálata által.