12. nap

A) Napi evangéliumi idézet

"Mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül."

B) Regula

Miközben tanúságot tesznek a jó jövőről és hivatásukhoz hűen a szív tisztaságára törekszenek, tegyék magukat szabaddá Isten és testvéreik szeretetére. Reg 12.

C) Elmélkedés (Evangéliumból az életbe – életből az evangéliumba)

"Ne foglalkozz te annyit lelked tisztaságával! Fordítsd tekinteted Istenre! Csodáld! Örvendezzél azon, hogy van! Ő, aki maga a szentség, a tisztaság! Adj hálát neki önmaga miatt! Ebben áll, kicsi testvérem, a szív tisztasága!
Ne kérdezd, mennyit haladtál. Az azon való bánkódás, hogy nem vagyunk tökéletesek, hogy bűnösnek találjuk magunkat, még csak emberi érzelem, nagyon is emberi. Magasabbra kell emelni tekintetedet, sokkal feljebb.
Van Isten, és létezik az ő mérhetetlensége, az ő változhatatlan fényessége. Annak van tiszta szíve, aki nem szűnik meg imádni az élő és igaz Urat.
Akinek az egyetlen törekvése, hogy Isten életére odafigyeljen, és aki képes minden nyomorúsága közepett Isten örök ártatlanságában és örömében fürdeni, aranylóan, mint a porszem a napsugárban. Ez az emberi szív egyszerre kifosztott, és minden gazdagsággal teljes. Elég neki, hogy Isten maga Isten. És ebben találja meg minden békéjét és gyönyörűségét. Isten pedig maga a szentség és a tisztaság.
Egyszerűen nem szabad semmit sem megtartani önmagunkból. Mindent ki kell seperni. Még szorongásainkat is. Tiszta helyet kell készíteni. El kell fogadni azt, hogy szegények vagyunk. Le kell vetni mindent, ami nyomaszt bennünket, még hibáink súlyát is. És csak az Úr dicsőségét kell már szemlélni, s engedni, hogy az minket átjárjon. Isten él, s ez egyedül elég. Akkor a szív könnyűvé válik. Többé nem érzi önmaga súlyát; mintha kicserélték volna. Mint a pacsirta, megrészegül a tér tágasságától, s az ég azúrjától. Elhagy minden gondot és aggodalmat. A tökéletesség utáni vágy is megváltozik. Egyszerűen és tisztán Istent akarja, Istent magát." (Eloi Leclerc)

Jézus emberi szívén keresztül Isten szeretete áradt ki a környezetében lévőkre, s mindenkit azzal a szeretettel szeretett, amellyel őt az Atya szerette.

• Szoktam-e hálát adni Istenért Önmagáért? Csodálni, dicsérni létéért és nem az Ő ajándékaiért?
• Engedem-e, hogy Isten szeretete, irgalma, jósága rajtam keresztül áradjon a környezetembe? Tudok-e önzetlenül, tiszta szívvel szeretni?
• Jusson eszembe a mai evangéliumi üzenet: az Úr örül, amikor visszatalálok Őhozzá. Keressem meg ma egy "elveszett" testvéremet, akinek segíthetek visszatalálni!

Forrás: Ferences Világi Rend