A keresztség kegyelme a vértanúk tanúbizonysága

A feltámadottban megkapjuk annak az új életnek az ajándékát, amely áttöri a halál falát, és a halált átjáróvá teszi az örökkévalóság felé.

20. Hitünk szíve közepe a meghalt és feltámadt Jézus. Szent Pál, amikor ezt néhány szóban, mindössze négy igét használva meg fogalmazza, reményünk "velejét" közvetíti számunkra: "Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, eltemették és harmadnapon feltámadt az Írások szerint; megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek" (1Kor 15,3–5). Krisztus meghalt, eltemették, feltámadt, megjelent. Értünk a halál drámáján ment keresztül. Az Atya szeretete a Lélek erejében feltámasztotta, és emberségét az örökkévalóság első gyümölcsévé tette a mi üdvösségünkért. A keresztény remény éppen ebben áll: a halállal szemben, ahol minden véget érni látszik, megkapjuk annak bizonyosságát, hogy Krisztusnak, a keresztségben velünk közölt kegyelmének köszönhetően "az élet megváltozik, de meg nem szűnik",[15] örökre. A keresztségben ugyanis – Krisztussal együtt eltemettetve – őbenne, a feltámadottban megkapjuk annak az új életnek az ajándékát, amely áttöri a halál falát, és a halált átjáróvá teszi az örökkévalóság felé.

És még ha a halállal, a fájdalmas elválással szemben, mely arra kényszerít, hogy elhagyjuk legkedvesebb szeretteinket, semmilyen hangzatos beszéd sem lehetséges, a jubileum alkalmat kínál arra, hogy mérhetetlen hálával újra felfedezzük a keresztségben kapott új élet ajándékát, mely képes átalakítani a halál drámáját. A jubileum összefüggésében érdemes újra átgondolni, hogyan értették ezt a misztériumot a hit első évszázadaitól fogva.

Például hosszú időn át a keresztények nyolcszögletűre építették a keresztelőmedencét, és még ma is sok ókori keresztelőmedencét csodálhatunk meg, amely megtartotta ezt a formát, mint Rómában, a Lateráni Szent János-bazilika mellett. Ez az építészeti forma azt sugallja, hogy a keresztelőmedencében megkezdődik a nyolcadik nap, a feltámadás napja, mely túllép a hetek visszatérő, megszokott ritmusán, és megnyitja az idő körforgását az örökkévalóság dimenziójára, az örökké tartó életre: ez az a cél, amely felé földi zarándoklásunk idején tartunk (vö. Róm 6,22).

E reményről a legmeggyőzőbb tanúbizonyságot a vértanúk teszik, akik – a feltámadt Krisztusba vetett hitükben szilárdan – letudtak mondani földi életükről csak azért, hogy Urukat el ne árulják. Ők minden korban jelen vannak, és sokan – napjainkban talán többen vannak, mint valaha – a véget nem ismerő élet megvallóiként. Meg kell őriznünk tanúságtételüket, hogy reményünk gyümölcsöző legyen!

Ezek a különféle keresztény hagyományokhoz tartozó vértanúk az egység magvai is, mert a vér ökumenizmusát fejezik ki. Ezért nagyon szeretném, hogy a jubileumi évben mindenképpen legyen olyan ökumenikus szertartás, amely nyilvánvalóvá teszi e vértanúk tanúságtételének gazdagságát.

Részlet Ferenc pápának a 2025-ös év rendes jubileumát meghirdető Spes non confundit című bullájából.