A legszegényebb országok fejlesztése

Felhívások a reményre

16. Visszhangként a próféták ősi szavára a jubileum arra emlékeztet, hogy a föld javait Isten nem néhány kiváltságos embernek, hanem mindenkinek szánta. A vagyonnal rendelkezőknek nagylelkűeknek kell lenniük, fel kell ismerniük nélkülöző testvéreik arcát. Különösen azokra gondolok, akik víz- és élelemhiánytól szenvednek. Az éhezés botrányos seb az emberiség testén, és mindenkit lelkiismeret-vizsgálatra hív. Megismétlem felhívásomat, hogy "a fegyverkezésre és más katonai kiadásokra szánt pénzből hozzunk létre egy világalapot az éhezés végérvényes felszámolására és a legszegényebb országok fejlesztésére, hogy lakóik ne folyamodjanak erőszakos vagy csalárd megoldásokhoz, és ne kényszerüljenek elhagyni hazájukat, hogy méltóbb életlehetőségeket keressenek".

A jubileumi év kapcsán szeretnék egy másik sürgető felhívást megfogalmazni: a legfejlettebb nemzetekhez szól, hogy ismerjék fel meghozott döntéseik súlyát, és rendeljék el azon országok adósságának elengedését, amelyek sosem lesznek képesek azt visszafizetni. Mielőtt nagylelkűségről lenne szó, ez igazságosságot érintő probléma, melyet napjainkban a jogtalanság olyan új formája súlyosbít, amelynek tudatára ébredtünk: "Létezik ugyanis egy valódi »ökológiai adósság«, különösen Észak és Dél között, amely ökológiai következményekkel járó kereskedelmi egyenlőtlenségekkel, valamint a természeti erőforrások egyes országok által hosszú időn keresztül történő aránytalan felhasználásával áll kapcsolatban." Amint a Szentírás tanítja, a föld az Istené, és valamennyien mint "jövevények és vendégek" (Lev 25,23) élünk rajta. Ha valóban egyengetni akarjuk a béke útját a világban, vállaljuk az igazságtalanság távolabbi okainak felszámolását, töröljük el az igazságtalan és törleszthetetlen adósságokat, lakassuk jól az éhezőket!

Részlet Ferenc pápának a 2025-ös év rendes jubileumát meghirdető Spes non confundit című bullájából.