A nem szeretett Szeretet - A kereszt útja Assisi szegényével

2026.03.03

Keresztút Szent Ferenccel – magyar fordítás Szénégető István

Bevezető

Kedveseim, Szent Ferenc halálának nyolcszázadik évfordulóját ünnepelni nem azt jelenti, hogy megemlékezünk egy emberről, aki már nincs közöttünk. Inkább azt, hogy követjük annak nyomát, aki "önmagának meghalva" tudott élni. Ferenc felfedezte, hogy a szeretet nincs szeretve, és úgy döntött, hogy erre az ürességre egész életének odaadásával válaszol. Ez a keresztút arra hív, hogy levessük álarcainkat, félelmeinket és közönyünket, amelyek gyakran megjelölik életünket. Ferenccel együtt megyünk fel a Kálváriára, hogy megtanuljuk: a kereszt nem a végállomás, hanem az Igazi Élet kapuja. A "Kis Szegény" tanítson meg minket arra, hogy a világ sebeit ne beletörődéssel nézzük, hanem azzal a gyengédséggel, amellyel ő megcsókolta a leprásokat.

Kezdő ima

Urunk Jézus, Te, aki elbűvölted a fiatal Ferencet, és arra indítottad, hogy mindent elhagyjon Érted, tekints ránk, akik ma elindulunk ezen az úton. Gyakran fáradtak vagyunk, ezer hang terel el minket, mégis éhezünk az értelemre. Add meg nekünk a "szent bolondság" kegyelmét: azt, hogy higgyük, a szeretet erősebb a halálnál. Taníts meg nem félni a sötétségtől és a fáradtságtól, mert Te vagy az útitárs, aki soha nem árul el. Szent Ferenc, aki testedben hordoztad az Úr szenvedésének jeleit, fogd meg a kezünket, és vezess minket a húsvét fényébe. Ámen.

Szent Anya, kérünk, add, hogy a mi szívünkbe is bevésődjenek az Úr sebei.

1. állomás – Jézust halálra ítélik

(Mt 27,22–23) «Pilátus megkérdezte: "Mit tegyek hát Jézussal, akit Krisztusnak neveznek?" Mindnyájan ezt felelték: "Feszítsd meg!" Ő pedig mondta: "De hát mi rosszat tett?" Azok még hangosabban kiáltozták: "Feszítsd meg!"»

Assisi Szent Ferenc írásaiból: Ferenc, amikor mindenki megvetésének volt kitéve, nem csüggedt el és nem zavartatta magát, hanem hálát adott Istennek. Tudta, hogy aki Krisztust akarja követni, annak át kell mennie a világ ítéletén, hogy elnyerje az élet koronáját.

Ima: "Mindenható, legszentebb, legfőbb és legmagasztosabb Isten, minden jó, legfőbb jó, minden jó teljessége, aki egyedül vagy jó: add, hogy minden dicséretet, minden dicsőséget, minden hálát, minden tiszteletet és minden áldást Neked adjunk."

Miatyánk… Szent Anya…

2. állomás – Jézus vállára veszi a keresztet

(Jn 19,16–17) «Elvitték Jézust, és Ő maga vitte a keresztet a Koponya-helyre.»

Assisi Szent Ferenc: "Örülnünk kell, amikor különféle kísértésekbe esünk, és amikor mindenféle szorongatást vagy testi-lelki gyötrelmet szenvedünk ebben a világban az örök életért." Számára a kereszt a Király zászlaja volt, amelyet örömmel kell átölelni.

Ima: "Semmi ne akadályozzon, semmi ne válasszon el, semmi ne álljon közénk; mindenütt, minden időben, minden órában igazán és alázattal higgyünk."

Miatyánk… Szent Anya…

3. állomás – Jézus először esik el

(Iz 53,4) «Ő hordozta betegségeinket, magára vette fájdalmainkat…»

Assisi Szent Ferenc: Fiatal korában Ferencet betegség és gyengeség tette próbára. Ebben a törékenységben, lovagi álmainak összeomlásában kezdte meghallani az Úr hangját, aki a Szolgától a Mester szolgálatára hívta.

Ima: "Gondold meg, ember, milyen méltóságra emelt az Úr, amikor megalkotott Fia képmására testben és lélekben."

Miatyánk… Szent Anya…

4. állomás – Jézus találkozik Édesanyjával

(Lk 2,34–35) «…és a te lelkedet is tőr járja majd át.»

Assisi Szent Ferenc: Ferenc kimondhatatlan szeretettel vette körül az Úr Édesanyját, mert ő tette testvérünkké a Fenség Urát. Máriában látta azt a szegénységet, amely befogadta a Világ Királyát.

Ima: "Üdvözlégy, Asszonyunk, szent Királynő, Isten szent Anyja, Mária…"

Üdvözlégy Mária… Szent Anya…

5. állomás – Cirenei Simon segít Jézusnak

(Lk 23,26)

Assisi Szent Ferenc: Ferenc mindig igyekezett "Cirenei" lenni a szegények számára. Amikor találkozott egy leprással, undora ellenére leszállt a lóról, megcsókolta és pénzt adott neki – szolgájává lett annak, aki szenvedett.

Ima: "Magasságos és dicsőséges Isten, világosítsd meg szívem sötétségét…"

Miatyánk… Szent Anya…

6. állomás – Veronika kendőt nyújt Jézusnak

(Zsolt 27,8–9)

Assisi Szent Ferenc: Krisztus arca Ferenc lelkébe volt vésve a szüntelen szemlélődés által. Azt akarta, hogy testvérei Krisztus "tükrévé" váljanak, hogy aki rájuk néz, meglássa az Úr jóságát.

Ima: "Te vagy szent, Uram, egyetlen Isten, aki csodákat művelsz…"

Miatyánk… Szent Anya…

7. állomás – Jézus másodszor esik el

(Zsolt 22,7–8)

Assisi Szent Ferenc: Azt tanította, hogy Isten szolgája ne háborodjon fel mások bűne vagy bukása miatt, hanem alázattal segítsen a bajba jutottnak, tudva, hogy ő maga is bűnös.

Ima: "Áldott légy, Uram, azokért, akik megbocsátanak szeretetedért, és elviselik a betegséget és a szorongatást."

Miatyánk… Szent Anya…

8. állomás – Jézus vigasztalja a síró asszonyokat

(Lk 23,27–28)

Assisi Szent Ferenc: Ferenc olyan hevesen sírta Krisztus szenvedését, hogy amikor megkérdezték, miért, így felelt: "Sírom Uram szenvedését, és ezért nem kellene szégyellnem, ha az egész világon sírva járnék."

Ima: "Minden nemzet tapsoljon, ujjongó hangon dicsérjétek Istent…"

Miatyánk… Szent Anya…

9. állomás – Jézus harmadszor esik el

(Siral 3,27–29)

Assisi Szent Ferenc: Élete végén Ferencet a betegség és a stigmák testi erejében legyengítették. Alig tudott járni. Mégis ezt mondta: "Kezdjünk el, testvérek, végre szolgálni az Úr Istennek, mert eddig alig tettünk valamit."

Ima: "Imádunk Téged, Krisztus, minden templomodban szerte a világon…"

Miatyánk… Szent Anya…

10. állomás – Jézust megfosztják ruháitól

(Jn 19,23)

Assisi Szent Ferenc: Assisi püspöke előtt Ferenc levetette ruháit, hogy mindent visszaadjon földi apjának, és így szóljon: "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy." Meztelen, eszköztelen akart lenni, hogy a meztelen és eszköztelen Krisztust kövesse.

Ima: "Boldog az az ember, aki nem tartja magát többre annál, mint amennyire Isten és az emberek tartják."

Miatyánk… Szent Anya…

11. állomás – Jézust keresztre feszítik

(Lk 23,33–34)

Assisi Szent Ferenc: A Verna hegyén Ferenc megkapta az élő Isten pecsétjeit. Két évvel halála előtt teljesült vágya, hogy részesedjen Krisztus fájdalmaiban: a stigmák által a Megfeszített élő képmása lett.

Ima: "Féljétek az Urat és adjatok Neki tiszteletet… Ti mind, akik félitek az Urat, dicsérjétek Őt."

Miatyánk… Szent Anya…

12. állomás – Jézus meghal a kereszten

(Lk 23,44.46)

Assisi Szent Ferenc: Amikor Ferenc érezte, hogy közeledik "Halál-nővér", meztelenül akart a földre fektetve meghalni, abban a földben, amely táplálta őt – teljes engedelmességben, mint Mestere.

Ima: "Szent, szent, szent a mindenható Úr Isten, aki volt, aki van és aki eljövendő…"

Miatyánk… Szent Anya…

13. állomás – Jézust leveszik a keresztről

(Mt 27,59–60)

Assisi Szent Ferenc: Halála után a testvérek és a nép összesereglett, hogy lássák Ferenc testét. Gyönyörű volt. Nem merev, hanem hajlékony, mint egy gyermeké. És a sebek úgy ragyogtak, mint a drágakövek.

Ima: "Ó, milyen dicsőséges és szent és nagy dolog, hogy Atyánk van a mennyben! Milyen édes és kívánatos Jegyesünk van!"

Miatyánk… Szent Anya…

14. állomás – Jézust sírba helyezik

(Jn 19,41–42)

Assisi Szent Ferenc: Ferenc azt kérte, hogy ott temessék el, ahol a gonosztevőket végezték ki – a "Pokol-dombon", amely később a "Paradicsom-dombja" lett. A halál nyugalmában is az utolsók között akart maradni.

Ima: "Áldjon meg az Úr és őrizzen meg; ragyogtassa rád arcát és könyörüljön rajtad; fordítsa feléd tekintetét és adjon neked békét."

Miatyánk… Szent Anya…

15. állomás – Jézus feltámad

(Lk 24,5–6)

Assisi Szent Ferenc: Ferenc élete nem ér véget a halállal, hanem örök dicséret énekké válik. A nyolcszázadik évforduló emlékeztet: a radikálisan megélt evangélium soha nem hal meg. Ferenc ma is él minden fiatalban, aki a békét, a teremtés védelmét és a szegények szolgálatát választja.

Ima: "Te vagy minden gazdagságunk, szépségünk, szelídségünk, oltalmunk, reményünk…"

Miatyánk… Szent Anya…

Záró ima

Urunk Jézus, kereszted lábánál érezzük, hogy ez az út nem ér itt véget. Köszönjük, hogy Ferenc által megmutattad: lehetséges az evangéliumot engedmények nélkül, örömmel élni, még a könnyek óráiban is.

Add meg nekünk a kicsinység bátorságát: a világ, amely a törtetésre és a sikerre ösztönöz, tanítson meg minket a szolgáló alázatra, és arra, hogy igazi nagyságunk a Te ingyenes szeretetedben áll.

Add meg a testvériség tekintetét: hogy minden emberben, akivel találkozunk – a magányosban, a háború elől menekülőben, a függőséggel küzdőben – testvért lássunk. Legyenek közösségeink befogadó házak, ahol senkit nem ítélnek el.

Add meg a teremtés gondozását: Ferenc példája ébresszen fel minket a közönyből. Taníts tisztelettel bánni minden teremtménnyel, küzdeni a pazarlás ellen, és olyan egyszerűségben élni, amely felszabadítja a szívet.

Végül, Urunk, könyörgünk álmainkért és sebeinkért. Amikor az élet terhe összenyom, és a kereszt túl nehéznek tűnik, emlékeztess: a Kálvária után mindig jön a Fény. Ahogy Ferenc a Verna hegyén, alakítsd át fájdalmunkat szeretetté, sebeinket a remény forrásaivá.

Szent Ferenc, testvérünk és atyánk, járj velünk városaink útjain. Taníts meg életünkkel Isten dicséretét énekelni, hogy minden tettünk a Béke és a Jó magvetése legyen a világban. Ámen.

Miatyánk – Üdvözlégy – Dicsőség… + Áldás

– Záró ének