Aki Istenre, a sziklára építi az életét, az a viharban is erős marad

Regina nővér tanúságtétele

A legnagyobb ajándék, amit Istentől kaptam az a szerzetesi hivatásom. Többen is megkérdezték tőlem az évek folyamán, hogy miért lettem szerzetesnővér, mi indított engem arra, hogy lemondjak a házasságról és Istennek ajándékozzam maga?

A szerzetesi hivatás, mint meghívás, Istentől jött számomra, amely kezdetben engem is meglepett, mivel más terveim voltak 17 évesen. Kezdetben ellenáltam és arra gondoltam, hogy ezt belül nem jól hallom és nem jól értem, de Isten olyan erőteljesen adta tudtul nekem szeretetét irántam és akaratát, hogy amikor igent mondtam betöltött a béke és egy mély nyugalom. Azt éreztem, hogy szerelmes lettem Istenbe, a szívem lángolt és az akaratom mindenre képes lett érte.

Tehát, igazából a kérdésekre a válasz a részemről ez volt: Isten lefoglalta a szívemet maga számára és én igent mondtam, ez életem egyik legjobb döntése volt.

Már gyerekkoromban a Szűz Anya személye sokat jelentett nekem, nagyon szeretem öt és ezt igazából nagymamámnak köszönhetem, aki miután megszülettem felajánlott a Szűz Anyának. Életem folyamán megtapasztaltam azt, hogy a Szent Szűz igazi édesanya, mellettem állt örömben, de a megpróbáltatás napjaiban is. Sokszor igy szólítom most is "Mama" és ez nagyon természetes számomra, mivel vezet, segít a mindennapokban és palástjával betakar.

Igen, 36 év szerzetesi élet után is, úgy érzem, hogy jól döntöttem, mivel boldog vagyok hivatásomban. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nincsenek, vagy nem voltak az életemben küzdelmek és nehézségek, viharók és fájdalmak, magány és betegségek, ezekkel együtt azt gondolom, hogy aki, kicsi tud lenni mint a gyermek, azt saját gyengeségei és hibái sem keserítik el, mivel Isten karjaiba veti magát és ott biztonságban van, a kitartás és hűség kegyelmét kérve egy belső bizonyosságot kap, hogy jó utón jár.

Miért fontos ez számunkra, hogy a jó úton járjunk?

Nekünk szerzeteseknek is időnként meg kell állni és mérleget kell készíteni arról, hogy az életünk mennyire Istennek átadott élet, menyire tart bennünket fogva az önzésünk és milyen mértékben tudunk kilépni önmagunkból mások javára. Időnként észre se veszük, hogy nem Isten van az első helyen az életünkben, hanem a munkánk, a kapcsolataink, a ragaszkodások stb. Nagy ajándék az számunkra, ha nyitottak vagyunk arra, hogy Istentől bocsánatot kérjünk bűneinkért, mulasztásainkért és a megújulás ajándékát elfogadva állandó megtérésben éljünk. Jó, időnként megkérdezni magunktól miért és kiért élek? Ez a kérdés felráz bennünket és a valóságba helyez és választ vár tőlünk. Te is , aki olvasod ezeket a sorokat felteheted magadnak is ezeket a kérdéseket: Kiért és miért élek? Milyen helyet foglal el Isten az életemben?

A szerzetesi élet Istennek átadott élet, ahol az imádság, a másokért való közbenjárás, az áldozathozatal, a böjt hozzátartozik a mindennapokhoz. Igazából, ez a legfontosabb feladatunk, Isten irgalmát és megbocsájtását kérni minden ember számára.

Ma azt tapasztaljuk, hogy kevesen fogadják el Istentől a meghívást, arra, hogy papok vagy szerzetesek legyenek, mert félnek az elköteleződéstől. Igen, elköteleződni ma, mint szerzetes, vagy pap kihívást jelent, de nem lehetetlen feladat, mert aki Istenre, a sziklára építi az életét az a viharban is erős marad, mert a gyökerei Istenből táplálkoznak.

A liturgikus időszakok segítenek abban, hogy megálljunk és magunkba tekintsünk, megvizsgáljuk életünket és azt, hogy merre tartunk. Legyünk bátrak és változtassunk azon, amin tudunk változtatni. Isten szeretetét megtapasztalva képesek leszünk másokat is Istenhez vezetni hiszen ez mindannyiunk küldetése.