Február 18. - Nagyböjt I. vasárnapja

"Abban az időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán."

A húsvétot megelőző negyvennapos készületi időben lélekben a pusztában böjtölő Jézushoz csatlakozunk. Ebben a kegyelmi idő-térben, melyben az egész egyház a bűnbánat időszakát éli, lehetőségünk van a mélyebb való istenkapcsolatra, az isten- és emberszeretetben való növekedésre, a megtérésre.

Ahogy a pusztában Jézust megkísértette a sátán, ez az időszak a mi számunkra is kísértésekkel lehet/lesz teli, hiszen a "Sátán ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el" azok közül, akik el akarják hagyni a bűnt és növekedni akarnak az erényekben, a szeretetben.

Akik nem veszik komolyan a készületi időszakot, azok önkéntelenül és tudattalanul is a gonosz hatalmában vannak, miként Vianney Szt.János mondja: "A sátán csak azokat kísérti, akik ott akarják hagyni a bűnt, és azokat, akik a kegyelem állapotában vannak. A többiek az övéi, nem kell kísérteni őket."

"Ha az ember ki akar lépni a gonosz lelkek hatása alól az igazi istendicsőítő életre, akkor le kell győznie önmagát." Szent Ferencnek is ugyanígy igyekeznie kellett, hogy egészen szabaddá váljon Isten számára.

Évente három nagyobb böjti időszakot tartott: "Az egyik a karácsonyra való felkészülés, amelyet már a mindenszentek ünnepétől kezdve elindított, a másik a nagyböjt. Érdekes módon vízkereszt után is böjtöt tartott, ami egyértelműen Jézus pusztába való kivonulásának a leképezése."

Akik Krisztuséi, testüket keresztre feszítették vétkükkel és kívánságaikkal együtt. Ezért Ferenc "a kereszt fegyverzetét hordozta testén, és akkora önfegyelemmel és szigorúsággal fékezte érzéki vágyait, hogy még a legszükségesebb táplálékot is alig vette magához."

Mondogatta, hogy nehéz egyszerre szükségleteit is kielégíteni, meg az érzékek hajlamának is ellenállni. Ezért, amíg egészséges volt, főtt ételeket alig fogadott el, amikor viszont nagy ritkán elfogadta, vagy hamut szórt bele, vagy elvette a fűszer ízért, többnyire víz hozzáadásával.

Legfőbb törekvése az volt, hogy szabad maradjon mindentől, ami a világé, és hogy lelkének ragyogó fényét megóvja a földi élet szennyének fertőzésétől. Különös buzgalommal kereste a magányos helyeket, és teljesen kiüresedve huzamosan elidőzött ott Krisztus sebeiben. Legbiztosabb kikötője az imádság volt. Imádsága nem volt rövid lélegzetű, sem üres vagy elbizakodott, hanem ellenkezőleg, hosszú s buzgósággal és szelíd alázattal teljes. Ha későn fogott hozzá, reggel is alig tudta befejezni. Imádkozott, ha járkált, imádkozott, ha ült, imádkozott, ha evett, vagy ivott. Éjszakánként rendszerint magányosan ment elhagyatott és omladozó templomokba imádkozni.

Az itt töltött órákban az isteni kegyelem erejével sok félelmet és lelki szorongást sikerült leküzdenie, olykor közelharcot kellett vívnia a sátánnal, mivel az ilyen helyeken nemcsak benső kísértésekkel zaklatta, hanem ijesztő zajjal és dörömböléssel külsőleg is megfélemlíteni igyekezett. Isten rettenthetetlen bajnoka azonban, mivel tudta, hogy az Úrnak hatalmában áll mindenütt mindent megtenni, nem engedte magát megfélemlíteni.

Amilyen mértékben gyarapodtak Szent Ferenc érdemei, olyan mértékben éleződött ki az őskígyóval folytatott harca. Mert minél nagyobb kegyelmeket nyert a szent, ellenfele annál agyafúrtabb ravaszsággal és kíméletlenebb erőszakkal tört ellene. Jóllehet tapasztalatból tudta már, hogy a bátor és serény harcos egy pillanatra sem enged a harcból, mégsem szűnt meg állandóan ostromolni mindig győztes ellenfelét.

Készüljünk fel és legyünk résen, ha igazán Krisztust akarjuk követni, mert a sátán mindent megtesz azért, hogy elszakítson bennünket az igazi boldogságtól: Istentől. Apróbb bűnökkel, gyarlóságainkkal, sokszor a "szent álruháját magára véve", sokszor kapott sebeinken, szégyenérzeteinken, szomorúságainkon, vagy akár legjobbnak tűnő érzéseinken keresztül.

Álljunk ellen a Gonosznak, miként Jézus nyomán Szent Ferenc is tette. Tartsunk ki böjti elhatározásainkban, és szegezzük tekintetünket a hit szerzőjére és beteljesítőjére: Jézusra!

Felhasznált irodalom:

• Szent Bonaventúra: Szent Ferenc élete
• Assisi Szent Ferenc virágoskertje (Fioretti)
• Celanoi Szt. Tamás életrajzai Szent Ferencről