Ima a békéért! - XIV. Leó pápa imádságra hív minket!
A szerda reggeli általános kihallgatáson XIV. Leó pápa megismételte meghívását a hívők felé, hogy csatlakozzanak hozzá a békéért tartott imára, amelyet 2026. április 11-én, szombaton 18 órakor tartanak a Szent Péter-bazilikában. Az éjszakai virrasztást a Szentatya vezeti majd, és azon minden hívő részt vehet. A szertartáshoz a Vatikán hivatalos YouTube-csatornáján keresztül is lehet csatlakozni.
XIV. Leó pápa ezzel a felhívásával valójában folytatja elődjei béke-kezdeményezéseit. Közvetlenül kapcsolódik Ferenc pápa péteri szolgálata tizenhárom évén átívelő szinte mindennapos béketeremtő tevékenységéhez, amikor bele nem fáradva az igyekezetbe, szó szerint naponta kérte a Béke Fejedelmét, a föltámadt Urat, hogy indítsa arra a szemben álló embereket, leginkább a vezetőiket, hogy üljenek egymás mellé, hallgassák meg egymást, tekintsenek a népeikre, a háborús árvákra és özvegyekre és minél előbb méltósággal nyújtsanak egymásnak kezet.
XVI. Benedek pápa Európa védőszentje, Nursiai Szent Benedek nevében főként Európa lelki békéjét szorgalmazta, mely mintegy előfeltétele annak, hogy ne robbanjanak ki újabb fegyveres konfliktusok a népek között. Ugyanakkor a neve közvetlenül kapcsolta XV. Benedekhez, aki a történelem első világháborúja idején péteri küldetése legfontosabb feladatának tekintette, hogy megbékítse a szemben álló feleket, hiszen tudta, hogy a frontokon különféle felekezetű keresztény emberek néznek szembe egymással.
A Leó pápa meghirdette imavirrasztás azonban éppen az időbeli egybeesés miatt különös jegyet hordoz, hiszen a Húsvét utáni első szombatra esik, a rákövetkező egykori Fehérvasárnap, az Irgalmasság vasárnapja vigíliáján. Ezt az ünnepet nemcsak, hogy Szent II. János Pál pápa alapította, hanem ő maga – a Gondviselés finom gesztusaként – éppen ezen a napon, 2005. április 2-án, az Isteni Irgalmasság vasárnapja vigíliáján "tért vissza az atyai házba". Hosszú, huszonhét éves péteri szolgálata során mindig és minden háborús konfliktus megszűntetésének gondos őre volt. Személyes tekintélyét is latba vetette, hogy ő maga legyen a béke kristályosodási pontja.
A kilencvenes évek során a balkáni konfliktus idején – minden óvatos intés ellenére – elutazott Szarajevóba és ott, a romok között gyújtotta meg a remény lámpását. Hazatérve, a Szent Péter bazilika Gergely kápolnájának Mária oltára előtt, a Madonna del Soccorso, a Segítő Szűzanya kegyképe előtt szintén maga gyújtotta meg azt a bronz mécsest, melyre azt a szolgálatot bízta, hogy legyen a békéért mondott imádság jelképe, mindaddig, amíg a fegyverek el nem hallgatnak. Évek múltán, de mégiscsak elhallgattak a fegyverek és most az a bronz mécses a Vatikáni Rádió Angyali Üdvözlet stúdió-kápolnájának tabernákuluma előtt áll, vigyázó lángja aggódva pislákol a törékeny békéért.
Húsvét után a keresztény ember tudja, hogy a mi békénk és kiengesztelődésünk maga a feltámadt Úr Krisztus. A mi béketeremtő legfontosabb feladatunk, hogy fogadjuk be Őt, legyen Ura és őrzője a mi személyes életünknek, mely apró béke-szigetként járul hozzá a világ békéjéhez. Tekintsünk templomaink húsvéti Gyertyájára és ismételjük az Örömének szép szavait: "Szelíden árasztja az emberi nemre a megváltás fényét, él és uralkodik mindörökkön – örökké".