Imádkoznunk kell azokért, akik befejezték földi útjukat

Szolidaritás az imádságos közbenjárásban, mely hatékonyságát a szentek közösségétől nyeri abban a közös kötelékben, amely Krisztusban, a teremtés elsőszülöttében egyesít bennünket.

22. Egy másik valóság, mely az örök élethez kapcsolódik, Isten ítélete, mind földi létünk befejezésekor, mind az idők végén. A művészet gyakran próbálta ábrázolni – gondoljunk csak Michelangelo remekművére a Sixtus-kápolnában –, átvette az adott kor teológiai felfogását, és a félelem érzését keltette a szemlélőben. Bár helyénvaló, hogy nagyon tudatosan és komolyan készüljünk az egész életünket lezáró pillanatra, ezt mindig a remény szellemében kell tennünk, ez az isteni erény ugyanis támogatja az életet, és nem engedi, hogy félelem fogjon el bennünket. Istennek az ítélete – aki szeretet (vö. 1Jn 4,8.16) – csakis a szereteten alapulhat, különösen azon, hogy mennyire gyakoroltuk vagy nem gyakoroltuk azt a leginkább rászorulókkal szemben, akikben Krisztus, maga a Bíró van jelen (vö. Mt 25,31-46). Tehát az emberek és a földi bíróságok ítéletétől eltérő ítéletről van szó; a szeretet-Istenhez és az önmagunkhoz fűződő igazságviszonyként kell értelmeznünk az isteni irgalmasság kifürkészhetetlen misztériumának ölelésében. Erre vonatkozóan a Szentírás ezt mondja: "Arra tanítottad népedet, hogy az igaz legyen emberszerető, és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet, hogy a bűn után alkalmat adsz a bűnbánatra [...], és irgalmat várjunk, amikor megítéltetünk" (Bölcs 12,19.22). Ahogyan XVI. Benedek írta: "Az ítélet pillanatában megtapasztaljuk és befogadjuk szeretetének győzelmét a világban és a bennünk lévő minden rossz fölött. A szeretet fájdalma megváltásunkká és örömünkké válik. "

Az ítélet tehát az üdvösségre vonatkozik, melyben remélünk, és amelyet Jézus szerzett meg nekünk halálával és feltámadásával. Ezért arra szolgál, hogy megnyissa az utat a vele való végleges találkozás előtt. És mivel ebben az összefüggésben nem gondolhatjuk, hogy az elkövetett rossz rejtve marad, meg kell tisztulnia, hogy lehetővé tegye számunkra az Isten szeretetébe való végleges belépést. Így válik érthetővé, hogy imádkoznunk kell azokért, akik befejezték földi útjukat; így válik érthetővé a szolidaritás az imádságos közbenjárásban, mely hatékonyságát a szentek közösségétől nyeri abban a közös kötelékben, amely Krisztusban, a teremtés elsőszülöttében egyesít bennünket. Így a jubileumi búcsú – az imádság erejében – különösen is az előttünk járókért van, hogy teljes kegyelmet nyerjenek.

Részlet Ferenc pápának a 2025-ös év rendes jubileumát meghirdető Spes non confundit című bullájából.