Isten korlátlan irgalma

Fedezzük fel újra a gyógyulás és az öröm szentségének szépségét, a bűnök megbocsátásának szépségét!

23. A búcsú, a büntetéselengedés ugyanis lehetőséget ad annak felfedezésére, mennyire korlátlan Isten irgalma. Nem véletlen, hogy a régi időkben az irgalmasság (misericordia) és a büntetéselengedés (indulgentia) szavak egymással felcserélhető szavak voltak, éppen azért, mert az utóbbi Isten határt nem ismerő megbocsátásának teljességét akarja kifejezni.

A bűnbocsánat szentsége biztosít bennünket arról, hogy Isten eltörli bűneinket. Újra meg újra felhangzanak a zsoltár vigasztaló szavai: "Megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden gyengeséged. Megmenti életed a pusztulástól, kegyelemmel és irgalommal koszorúz. [...] Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban. [...] Nem bűneink szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza. Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy irgalma az igazak iránt. Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket" (Zsolt 103,3-4.8.10-12). A gyónásban történő kiengesztelődés nem csupán egy szép spirituális alkalom, hanem döntő jelentőségű, lényegi fontosságú, visszavonhatatlan lépés valamennyiünk hívő útján. A gyónásban lehetőséget adunk az Úrnak arra, hogy megsemmisítse bűneinket, meggyógyítsa szívünket, talpra állítson és magához öleljen, és megismertesse velünk gyengéd és könyörületes arcát. Nincs jobb lehetőség Isten megismerésére annál, mint ha engedjük magunkat kiengesztelni vele (vö. 2Kor 5,20), megízlelve bocsánatát. Ne mondjunk le tehát a gyónásról, hanem fedezzük fel újra a gyógyulás és az öröm szentségének szépségét, a bűnök megbocsátásának szépségét!

Mindazonáltal – amint azt saját tapasztalatból tudjuk – a bűn "nyomot hagy", következményekkel jár: nemcsak külső következményekkel – az elkövetett rossz okozta károkkal – , hanem belső következményekkel is, mivel "minden bűn, még a bocsánatos bűn is, a teremtményekhez való rendetlen ragaszkodással jár, ami szükségessé teszi a tisztulást, mind itt, a földön, mind a halál után a purgatóriumnak (tisztítótűznek, tisztítóhelynek) nevezett állapotban." Tehát esendő és rosszra hajló emberségünkben visszamaradnak "a bűn maradványai". Ezeket távolítja el a búcsú, mindig Krisztus kegyelméből, aki – ahogyan Szent VI. Pál írta – "a mi »búcsúnk«". Az Apostoli Penitenciária rendelkezik majd arról, miként lehet elnyerni a jubileumi búcsút.

A megbocsátásnak ez az intenzív megtapasztalása feltétlenül megnyitja szívünket és elménket a megbocsátásra. A megbocsátás a múltat nem változtatja meg, a történteket nem módosíthatja, de lehetővé teszi a jövő megváltoztatását, azt, hogy másként, harag, gyűlölködés és bosszúvágy nélkül éljünk. A megbocsátás által felhőtlenné tett jövő lehetővé teszi, hogy más szemmel, derűsebben nézzük a múltat, még akkor is, ha könnyezünk.

A legutóbbi rendkívüli jubileum alkalmával vezettem be az irgalmasság misszionáriusai intézményét, akik továbbra is fontos küldetést teljesítenek. A most következő jubileum idején is végezzék majd szolgálatukat, adják vissza a reményt, és gyakorolják a megbocsátást, valahányszor egy bűnös nyitott szívvel és bánkódó lélekkel fordul hozzájuk! Legyenek a kiengesztelődés eszközei, és segítsenek az Atya irgalmából származó, szívbeli reménnyel tekinteni a jövőbe! Remélem, hogy a püspökök igénybe tudják venni értékes szolgálatukat, főként úgy, hogy oda küldik őket, ahol a remény különösen is próbára van téve, például a börtönökbe, kórházakba, olyan helyekre, ahol sárba tiporják a személyi méltóságot, ahol a legnagyobb nélkülözésben élnek az emberek, a legnagyobb pusztulást megtapasztaló térségekbe, hogy senki se maradjon megfosztva annak lehetőségétől, hogy részesüljön Isten megbocsátásában és vigasztalásában.

Részlet Ferenc pápának a 2025-ös év rendes jubileumát meghirdető Spes non confundit című bullájából.