Jézustól tanuljunk imádkozni

A sepsiszentgyörgyi Szent József-templomban és plébánián Tanuljunk meg imádkozni Jézustól, a Miatyánk ima kérései témával október 9. és november 20. között, csütörtökönként hat hetes lelkigyakorlatot szervezett a Szent József-plébánia, a Medjugorjeai imacsoport és az Élet a Lélekben imacsoport. A lelkigyakorlat délután szentmisével kezdődött, majd Ilyés Zsolt plébános tartott elmélkedést, amit kiscsoportos beszélgetés vagy egyéni idő követett és a plébános által tartott vezetett szentségimádással ért véget. A résztvevők "házi feladatot" is kaptak, azaz otthon is elmélkedhettek egy-egy kérdésen, visszatérő gondolaton. Ez időszak alatt a résztvevők egymást imában hordozták, hogy meghozhassa gyümölcseit a lelkigyakorlat. Elindultak egy úton együtt Jézussal, hogy elvezesse a Szentlélek által az Atyához.

Néhány résztvevő beszámolt arról, hogyan élték meg a rendhagyó lelkigyakorlatot, melynek során tudatosult mindenkiben, hogy a lelki életen is munkálkodni kell.

Regina nővér: Számomra mindig örömteli és egy mélyebb találkozás Jézussal, amikor részt veszek egy lelkigyakorlaton. Ennek a lelkigyakorlatnak a gyümölcsei, konkrétan a megbocsátás mélyebb szántást hozott létre bennem, mivel jobban megértettem, hogy ez kegyelem, amit kérnem kell. Hálás vagyok Zsolt atyának és minden résztvevőnek a megtapasztalt szeretetért és az egységért. Köszönöm az Élet a Lélekben közösséggel való együttműködést a lelkigyakorlat kivitelezésében. Az egység mindig Istentől jövő ajándék, amely szentté teszi azokat, akik ebben munkálkodnak.

Török Gyöngyvér: Hálás vagyok Istennek a Tanuljunk imádkozni Jézustól lelkigyakorlatért. Mindig nagyon mély imának éreztem a Mi Atyánkat. Az imaéletem megújult az Ilyes Zsolt plébános magyarázatai és nagyon jó kérdései alapján. Minden csütörtökön, amikor összegyűltünk, újabb, még homályos részekre derült fény. Nem az a fontos, hogy milyen formában imádkozom, hanem az élő kapcsolat az Atyával. A kiscsoportban jó volt hallani egymás megtapasztalásairól. Hála és dicsőség az Úrnak a jelenlétéért és vezetéséért!

T. I.: Első három alkalommal elmélyült bennem, hogy ki a Mi Atyánk, nem csak az enyém, de imáimban, mint gyermeke simulok a tenyerébe. Jó kapcsolatban lenni az Atyával, mert mély bizalom tölt el és teljesen rá tudok hagyatkozni. Például egy szívkatéterezés alkalmával februárban kinn hagytak a folyosón a bejárati ajtónál egy papírköntösben, mert a műtőben egy bácsi infarktust kapott, és őt mentették. Amikor bekerültem a műtőbe, úgy remegtem, mint a kocsonya. Azt hitték, hogy félek – mondtam, csak megfagytam. És kértem az Urat, hogy most segítsen (tudtam, fog segíteni). Ugyanis az első Élet a Lélekben szemináriumon azt üzente: "tenyeremre rajzoltalak, falaid előttem vannak szüntelen." Éreztem, hogy a meleg tenyerén vagyok és nem remegek. Ügyes vagyok, mondták az orvosok. Amit még gyakorolnom, tanulnom kell, az a megbocsátás. Most nagyon mélyen vagyok, szeretnék megbocsátani, csak nem tudok. Több felölről vérzik a szívem, de Jézus segítségével sikerülni fog. Kívánom, hogy mindannyiunknak hasznára, fejlődésére legyen ez a lelkigyakorlat. Isten áldja és oltalmazza tanítónkat, felkészítőnket, Illyés Zsolt plébánost, és a szervezőt, Regina nővért! Hála és köszönet mindenért Istennek!

Demeter Zsuzsa: A Tanuljunk imádkozni Jézustól lelkigyakorlat mélyen befolyásolta az imaéletemet, a kapcsolatomat Istennel, a szabadságtudatomat és leginkább a megbocsátáshoz való viszonyulásomat. Intenzív lelki impulzusokat éltem át, olyan igazi "mélyszántás" volt. Az elmélkedések hatására többször éltem át megerősítő bizonyosságot az imaéletemmel kapcsolatosan, máskor pedig úgy éreztem, minden felfordult és átértékelődött a bensőmben. A vezetett szentségimádások megnyitották szívemet az Úr élő jelenlétére, és ezáltal a kegyelem befogadására. Az biztos, hogy az Úr imája és az egész imaéltem más, mélyebb hangsúlyt kapott. Elmélyült a hála a szívemben Jézus végtelen szeretete és kinyilatkoztatása iránt, és hálás vagyok a szervezőknek, kivitelezőknek is. Most már a gyümölcstermés következik.

Keresztes Erzsébet: Újra bebizonyosodott, hogy létszükségletemmé válnak azok a lelkigyakorlatok, amelyeket plébánosunk, a mindenki Zsolt atyája tart az érdeklődők számára. Imaéletem megújulása a gyümölcse a mostani alkalmaknak. De ahhoz szükség volt arra, hogy tanításaival tükröt tartson és így őszintén megvizsgáljam az én személyes kapcsolatomat Jézussal, aki elvezet az Atyához, a mi Atyánkhoz. Odafigyelek, hogyan használom az Istentől kapott szabadságom? Mérlegelem helyesen döntéseimet? Keresem Isten hangját? Ilyen és ezekhez hasonló lényeges kérdések merültek fel a hat hét folyamán. Rádöbbentettek arra, hogy bizony sokszor sötétségben tapogatózom, és Isten nélkül egyszerűen nem tudok megmaradni és teljes életet élni. Ezek után már csak kamatoztatni akarom, és megélni hitemet – példát mutatva embertársaimnak – Jézus szeretetét és világosságát sugározva.

Buna Magdolna: Isten szeretetét megtapasztalni és elfogadni a legcsodálatosabb ajándék az életemben! Amikor meghívást kaptam az Élet a Lélekben imacsoportba, már akkor megmutatta a Mennyei Atya a nagy szeretetét a testvéreken keresztül. Mindig vágytam a szeretetre, de csak a világi szeretetet kaptam, ami csak ideig-óráig tartott. Ez hamis szeretet volt, aminek a következménye a szomorúság, üresség és hiányérzet volt – ez lelki szenvedést okozott. Az imacsoportban elfogadást, szeretetet és testvéreket kaptam, akik segítettek. Hálás szívvel köszönöm meg a Mennyei Atyának a csoportunk vezetőjét, a csoporttársaimat, akik nagy segítségemre voltak a megtérésemben, a Jézus Krisztus követésében, ami a Szentírás ismerete által vezet, tanít és segít a hitben való növekedésben. Nagy hála van a szívemben ezért az imacsoportért! Itt már megismerve és megtapasztalva a Mennyei Atya, Jézus Krisztus és a Szentlélek egységének működését, törekszem még hitelesebben az Isten szeretett gyermekeként élni! A lelkigyakorlatra meghívást kaptam,amit az Élet a Lélekben imacsoport a Szent József-plébánia plébánosa, Ilyés Zsolt és Regina nővér szervezése által kezdődött. Számomra nem volt újdonság, de mivel mindig tanul az ember, jó volt részt venni. Szentmisével kezdődött, már onnan a szívembe vittem Jézust, Ilyés Zsolt plébános elmélkedése eléggé mélyszántást végzett a lelkembe (lelkünkben). A kiscsoportos beszélgetésekben az elmélkedések alapján bőven volt mit megbeszéljünk a csoporttársainkkal. Végezetül a szentségimádás mélysége, amit Zsolt plébános végzett, és a szentségi áldás nagyon megérintette a szívünket-lelkünket. Próbalom beépíteni az életemben mindazt, amit hallottam, amit akkor megértettem, elfogadtam. Engedjem, hogy legyen meg a Mennyei Atya akarata a saját, a családom és közösségem életében. Hála és köszönet mindenért Istennek. Isten áldása kísérje Ilyés Zsolt plébánost, Regina nővért és Tibort.

Fodor Melinda: A lelkigyakorlat során sikerült tudatosítanom, hogy imádkozni tanulni kell, és az ima nem egyszerűen kimondott szavak sora, hanem olyan belső munka, amely az életemet formálja. Habár elmondhatok imákat, ez még nem jelenti azt, hogy valóban tudok imádkozni. Az ima akkor válik igazzá, amikor már nem csak az én szavaimról szól, hanem arról, hogy engedem: Isten szóljon hozzám, és meghallom azt, amit mondani akar!

Kernászt Adél: A lelkigyakorlat új látásmódot hozott az istenkapcsolatomba. Minden alkalom szembesített imáimmal, belső működésemmel. A gyakorlatok új kapukat nyitottak meg, és rámutattak: még sok beszélgetésre van szükségem Istennel, hogy hitem növekedjen, erősödjön és elhiggyem, hogy ő a szerető Isten!

Forrás: romkat.ro Józsa Zsuzsanna
Fotók: Szigyártó Szabolcs