Lelkigyakorlat a belső sebek gyógyulásáért

Szeptember 20-24. között a kovásznai plébániatemplomban, egy különleges lelkigyakorlatra került sor, amelyet az indiai származású Margaritha Valappila nővér és a németországi Manfred Huber atya tartottak.

Szeptember 20-24 között a kovásznai plébánia templomban, egy különleges lelkigyakorlatra került sor, amelyet az indiai származású Margaritha Valappila nővér és a németországi Manfred Huber atya tartottak.

A lelkigyakorlat szervezője a mallersdorfi nővérek közöségéből Margit nővér volt, aki vállalta a tolmács szerepét is, amiért nagyon hálásak vagyunk neki. A szervezésben, az előkészületekben és a lelkigyakorlat lebonyolításában többen részt vettek a helyi plébániai közösségből, valamint Tímea nővér és Rita nővér. A résztvevők száma 124 személy volt, akik teljes odaadással vettek részt a reggeltől estig tartó programokon.

Margaritha Valappila nővér 82 éves. Fiatal korában került Németországba, ahol szerzetesnővér lett. Betegápolást tanult, házi beteggondzóként nagyon sok családon segített, majd később egy idős otthonban mint osztályvezető nővér dolgozott. Nagy gondot fordított a haldokló betegekre, senkit nem hagyott magára halála pillanatában. Nagy szeretettel beszélt erről az időszakról.

Jézus egy új feladatot bízott rá, hogy az evangelizációnak szentelje az életét. A Szentlélek adományai közül a gyógyítás adományával ajándékozta meg őt az Úr. 1998 -ban ajándékba kapott egy öt emeletes házat, amelyben egy lelkigyakorlatos központot alakítottak ki együtt Huber atyával és Kiliana nővérrel. Elmondása szerint nagyon sok megtérés, gyógyulás történt itt és kb. egymillió személy vett részt a lelkigyakorlatokon. Már mind az öt kontinensen járt, többször Magyarországon is és most itt Erdélyben.

Margaritha nővért erő és bátorság, szelídség és humor jellemezte, az öröm, a mosoly szépítette az arcát, példát adva nekünk arra, hogy a lelki szépség egy idős arcon is átsüt, meleget, együttérzést és békét sugároz.

A lelkigyakorlat a megújulást célozta meg. Az előadások témái egy felépített rendszert követtek, amelyek átforrósították a szívünket és képessé tettek arra, hogy felkészüljünk a "lelki műtétre", amely nagy hatással volt mindannyiunkra, a belső sebek gyógyulásáért való ima révén, amely a lelkigyakorlat csúcsát képezte.

Az előkészítő napokban szó volt egy nagyon fontos dologról, a megbocsájtásról, amely a kulcs a gyógyuláshoz. Megbocsátani magunknak, másoknak, imádkozni azért, hogy nekünk tudjanak megbocsátani, kiengesztelődni Istennel életünk egyik legfontosabb teendői közé tartozik az indiai nővér szerint. Ha ezt nem tesszük meg, a lelki betegséget követi a testi betegség. Ezért mindenkinek felhívta a figyelmét arra, hogyha gyógyulni szeretne, bocsásson meg. A 10 parancsolatról szóló előadás után, mindenkinek lehetősége volt elvégezni a szentgyónást, több pap állt erre rendelkezésre.

Margaritha nővér kihangsúlyozta, hogy mindenkinek vannak belső sebei, amelyek gyógyulásra szorulnak. Felhívta a figyelmünket arra, hogy éljünk mindig Isten jelenlétében és gyakran kérdezzük meg a Szentlélek Istent, hogy most mit kell tegyünk, mi Isten akarata számunkra.

A belső sebeinkért való ima a kitett Oltáriszentség előtt Jézus jelenlétében zajlott, ahol a fogantatástól kezdve, a magzati életszakaszon át napjainkig Huber atya gyógyulást kért számunkra. A könnyeink hulltak és a szívünkben éreztük, ahogy gyógyít az Úr, köztünk jár és szelíden átölel. Mindannyiunknak ez egy újjászületést eredményezett, mert nem maradt senkinek száraz a szeme, egy megújult szívet kaptunk, amelyért mindannyian hálásak vagyunk Istennek. Az ima végén Huber atya mindenkit megáldott külön-külön a monstranciában lévő Oltáriszentséggel.

A záró Szentmise után Margaritha nővér és Huber atya minden részvevőért imádkoztak kézrátétellel. Sokan elnyugodtunk Lélekben, én is, ami egy különleges érzéssel járt ,a Szentlélek teljesen birtokba vette a lelkünket, egy földöntúli békével és örömmel ajándékozva meg. Sokakat átjárt a kegyelem, az öröm ajándékával gazdagodtak. Sokan meggyógyultak és a lelkigyakorlat végén tanúságot tettek erről, megható volt hallani és látni ezeket.

Egy látható és fogható csodát szeretnék leírni, ahogy a Margit nővér édesanyja meggyógyult.

Minden reggel dicsőítéssel kezdtük a napot és egy félórás csendes szentségimádással. Azalatt a sekrestyében Huber atya imádkozott kézrátétellel Margit nővérért, aki fordította az előadást és Margaritha nővérért. Egyik reggel, amikor imádkoztak, Margaritha nővér kapott képben egy beteg szemet. Megkérdezte Margit nővért, hogy nem tudja, hogy kinek beteg a szeme a jelenlévők közül, mert az Úr meg akarja gyógyítani. Margit nővérnek eszébe jutott, hogy az édesanyja egy pár napja a bal szemével fekete foltokat lát. A nővér kérte, hogy hívja oda az édesanyját, hogy imádkozzanak érte. Ima alatt Erzsike néni szeme meggyógyult másodpercek alatt, erről tanúságot tett. Isten így jutalmazza meg övéit, Margit nővér áldozatvállalását, az édesanyja gyógyulásával. Dicsőség az Úrnak! Igen, Jézus ma is él, köztünk jár és arra vár, szeressük Öt, higgyünk benne és legyen életünk Ura.

Hála és köszönet elsősorban Istennek, a szervezőknek, Margaritha nővérnek és Huber atyának ezekért a csodálatos együtt töltött napokért és ajándékokért, amiket úgy gondolom és remélem, hogy mindenki megkapott. Deo gratias!

Regina nővér