Szeretnek, tehát vagyok

A boldogságra kapott meghívást az ember, ez az a cél, amely felé mindenki tart.

21. Mi lesz hát velünk a halál után? E küszöbön túl Jézussal az örök élet vár ránk, mely az Istennel való teljes közösségben, az ő végtelen szeretetének szemlélésében és a benne való részesedésben áll. Amit most reményben élünk, azt majd a maga valóságában fogjuk látni. Szent Ágoston erről így írt: "Amikor majd egész valómmal egyesülök veled, megszűnik számomra minden fájdalom és büntetés. A veled teljes élet lesz az én igazi életem." Mi jellemzi majd tehát ezt a teljes közösséget? Az, hogy boldogok leszünk. A boldogságra kapott meghívást az ember, ez az a cél, amely felé mindenki tart.

De mi a boldogság? Milyen boldogságra törekszünk és vágyakozunk? Nem elillanó örömre, nem múló kielégülésre, melyet, ha egyszer elértük, újra és egyre inkább akarjuk, a mohóság spiráljában, amelyben az emberi lélek sosem telik be, hanem egyre üresebbé válik. Olyan boldogságra van szükségünk, amely véglegesen beteljesedik abban, ami megvalósít bennünket, vagyis a szeretetben, úgy, hogy már most elmondhassuk: "Szeretnek, tehát vagyok; és mindig létezni fogok abban a Szeretetben, amely nem csal meg, és amelytől semmi és senki soha el nem tud szakítani." Idézzük fel újra az apostol szavait: "Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van" (Róm 8,38-39).

Részlet Ferenc pápának a 2025-ös év rendes jubileumát meghirdető Spes non confundit című bullájából.

Fotó: Magyar Kurír