„Az ember életének végén lesznek cselekedetei nyilvánvalókká" (Sir 11,29)

Részlet Teréz nővér, 2026. október 3-án, a gyalogos zarándoklaton elhangzott elmélkedésének bevezetőjéből.

A mostani zarándoklatunkat Szent Ferenc atyánk tarnzitusának 800 éves évfordulója alkalmából szerveztük. Ebben a zarándoklásban valamit mi is megélhetünk a tranzitusból. A tranzitus átmenetet jelent, és ez a szó magában foglalja, hogy valahonnan, valamin át valahová tartunk. Ezt kicsiben egy zarándoklat magában foglalja, nagyban pedig leképezi a földi életünk zarándokútját. Szent Ferenc a földi életből a halál kapuján át az örökkévalóságba megy át. Az életünknek ez az eseménye döntő jelentőségű és bár a körülmények nagyon eltérőek lehetnek, mégis ebben vagyunk a legegyenlőbbek mi emberek, hogy ez mindannyiunkkal egyszer meg fog történni.

Sirák Fia, meg azt mondja, hogy ez egy olyan pontja az életünknek, amikor nyilvánvalóvá lesz hogy valójában kik vagyunk. Úgy gondolom, hogy ez leginkább Isten előtt megállva az Ő tekintetében derül ki, de van, ami itt is látható a mi oldalunkon. Amikor valaki hozzánk közelálló személy meghal, önkéntelenül is a körülmények, az utolsó szavak, gesztusok kiemelten fontossá válnak, emlékezetünkbe vésődnek, és ha valami okból nem tudunk ott lenni, ezt részletesen próbáljuk kideríteni más szemtanuk elbeszéléséből, vagy a körülmények kielemzéséből. Szent Ferenc életrajzírói is nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy részletesen elbeszéljék Ferenc halálának körülményeit, a szavaknak, gesztusoknak, cselekvéseknek, helyszínnek, szemtanuknak, mind üzenetük van számunkra is. Megtudhatjuk, hogy ki volt Ferenc valójában? Mi az Ő életének az üzenete?

Áldjon a halál, kapukat táró hű nénék, tőle bűnös fél, Úr követői mért félnénk? Szívvel-szóval mind, irgalom Atyja, jóvoltod dicsérjék!