Előadás | A Teremtő dicsérete: Szent Ferenc Naphimnuszának üzenete ma

2025.01.26

Január 15-én, szerdán, 18 órától a 402 éves Mikó-várban Urbán Erik OFM tartományfőnök A Teremtő dicsérete: Szent Ferenc Naphimnuszának üzenete ma címmel tartotta meg az eseménysorozat harmadik évadjának első előadását. A Naphimnuszhoz János Tímea készített 12 illusztrációt, melyek az előadás helyszínéül szolgáló bástyateremben kerültek kiállításra.

"Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja és aki reánk deríti a te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A te képed, Fölséges."
(Naphimnusz 3–4).

Az előadás aktualitását Assisi Szent Ferenc által írt Naphimnusz 800. centenariumának ünneplése és Ferenc pápa: Laudato si' enciklikája megjelenésének tízedik évfordulója adja. A Naphimnusz elvezet minket a Teremtőnkkel való kapcsolatunk radikális megváltoztatásához, amely abban nyilvánul meg, hogy a közös otthonunk érdekében lemondunk a birtoklásról. Mindannyiunknak őszintén kell válaszolnia a következő kérdésekre: hogyan szeretném megélni a többi teremtménnyel való kapcsolatomat? Uralkodóként, aki kiköveteli magának, hogy azt tegyék amit ő akar? Fogyasztóként, aki a természeti forrásokat kihasználja és csak a hasznot látja benne? Vagy esetleg testvérként, aki megáll a teremtett világ előtt, csodálja szépségét és óvja az életet? Antropológiai és ökológiai kihívás előtt állunk, ami meghatározza a jövőnket, mert összeköttetésben van a jövő Földanya-nénénkkel. Az a feladatunk, hogy figyelmeztessük a mai társadalmat «a világgal való kapcsolatunkban… a testvériség és a szépség nyelvén» (Laudato si' 11).

A mai gazdasági krízis felfedi, hogy «az emberi környezet és a természeti környezet együtt megy tönkre,» (Laudato si' 48). Ennek tudata segít megérteni azt, hogy az emberi környezet és a természeti környezet együtt szépülnek, ugyanolyan módon. A közös haza gondozása a belső otthon gondozása (a szívünk) nélkül nem jó út: olyan változásra van szükség, ami egyszerre gazdasági és globális, hogy «a környezeti válság mély belső megtérésre hívó felszólítás» (Laudato si' 217). A Naphimnusz utolsó versszaka azokról szól, akik nyitott szívvel élnek és képesek arra, hogy kizárják a gyűlöletet és a bosszút a megbocsátás által, majd a kiengesztelődés és az egyetértés eszközeivé tudnak válni, a testvériesség hirdetőivé, mint maga Ferenc, aki «csodálatos összhangban élt Istennel, másokkal, a természettel és önmagával.» (Laudato si' 10)

Forrás: Csíki Székely Múzeum