Sebekből új élet
Ferences Ifjúsági Zarándoklat a Stigmatizáció 800 évfordulóján
A "Sebekből új élet" mottó utal arra a ferences történelmi és misztikus eseményre, amelyet Celánói Tamás a következőképpen jegyez le: "Amikor– halála előtt két évvel– az Alverna hegyén épült és róla Alvernának nevezett remeteségben időzött, egy isteni látomás keretében úgy tűnt szentünknek, mintha egy férfiú lebegett volna fölötte, akinek Szeráf módjára hat szárnya volt, s aki kiterjesztett karjaival és összekötött lábaival egy keresztre volt szegezve. Két szárnya magasan feje fölé nyúlt, kettő repülésre, míg másik kettő egész testének befödésére szolgált. A Magasságbeli boldogságos szolgája, mikor megpillantotta a látomást, nagy csodálkozással telt el, de semmiképpen sem tudta kihámozni értelmét. Egyrészt módfelett örült a kegyes és szeretetteljes tekintetnek, melyet a kimondhatatlan szépségű Szeráf rávetett, másrészt viszont a kereszt látása, melyre rá volt szegezve, valamint kínszenvedésének keserűsége mély megrendüléssel töltötte el. Miközben tehát felemelkedett térdelő helyzetéből, örült is, meg szomorkodott is. Bízvást mondhatjuk, hogy szívében az öröm és bánat csatáztak egymással." (1Cel 94)
Ferenc testvér találkozik a keresztre feszített Krisztussal egy Szeráf képében. Ez a találkozás tovább bontakozik, és minden elképzelést felülmúl: "Közben pedig, folyvást azon törte a fejét, mit jelenthet-e látomás. Azonban hiába feszítette meg minden szellemi erejét, a látomás értelmét nem tudta világosan felfogni, sem újszerűségére nem tudott kielégítő magyarázatot találni. Eközben kezén és lábán kezdtek kiütközni a szegek nyomai úgy, amint azt az előbb a keresztre feszített férfiún látta. Kezei és lábai középen szegekkel átverteknek látszottak; a szegek feje a tenyereken és a lábfejek felső részén domborodott, hegyük pedig az átellenes oldalon nyúlt ki, és egy húsdarabocska a szegek erősen visszagörbített hegyére emlékeztetően szemmel láthatólag kiemelkedett környezetéből. Ugyanígy látszottak és szintén jól kivehetők voltak a szegek nyomai a lábakon is. Testének jobb oldalán pedig, mintha lándzsával szúrták volna át, egy behegedt seb látszott…" (1Cel 94-95)
Ferenc testvért megajándékozta, vagy talán azt is mondhatjuk, hogy megkoronázta Krisztus az ő szent sebeivel, a szeretet sebeivel. Nagyon vágyakozott arra, Ferenc, hogy jobban megismerje, jobban szeresse, azt, Akihez mindennél jobban vonzódott. Mély és megszenvedett tapasztalat Krisztushoz hasonulni.
Mi is mindnyájan hordozunk más jellegű, főleg szeretteinktől kapott sebeket, melyek gúzsba köthetnek bennünket. Azonban, ez a sebek is lehetnek jó sebek, melyek tanítanak megrendülni, tanítanak észrevenni a másik szenvedését, tanítanak cselekedni, szeretni. Sebek, melyekből újrakezdés fakad ember és ember között, áldott sebek, melyekből új élet születik az ember és Isten között.